Hiányzol...
Nincs szebb szó a hiányzolnál,
nincs jobb szó, mi kirajzolná
hiányod, ami múlni nem akar,
a félelem, ami emiatt betakar.
Belül két dolog egyre kattog,
felhevült szívem távol is hallod,
az elmémet átjárja a fosztottságom,
hogy Őt ma ismét hiába várom...
Messze van tőlem, elment innen,
magával vonszolta rejtett kincsem,
eltüntette innen minden világom...
azóta térdepelek üvegszilánkon.
Éles a szilánk, a csontomban érzem,
minden irányból, átkozottul vérzem...
De ez sem fáj annyira, mint kínzó hiányod,
akkor sem, ha utolsó cseppem is szivárog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése