Mondják, a hév magával ragad,
az idő és a vágy versenyt szalad.
Mondják, hogy gyönyör,
mondják, hogy fájdalom,
de a szívekben sír ettől, s fáj dalom.
Keringőre hív a furcsa kísértet,
arcodat égeti lángoló veríjtéked.
Már minden összemosódik,
már semmi sem tiszta,
Enyhülést lelked hiába hívja.
Forgolódsz, próbálsz ellenállni,
tested megfeszül, kezd furcsán pulzálni.
Még nem akarsz elmenni,
még meg kell mutatnod,
hogy magadat az utolsó percig tartod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése