SzemelőttLábaim szorosan egymás mellett,
kihúzom magam, akár a rendes gyermek.
Arcom nyugodtságról árulkodik,
pedig legbelül félelem uralkodik.
Félek, hogy elrontom, remegek,
akár a fákon a szellőtől az őszilevelek.
Arcomba fésülöm dús hajamat,
s koncentrálnak, alig értik szavaimat.
Nagy levegő, majd lassan ki fújni,
ez a titka annak, hogy lehet megnyugodni.
Akkor én miért vagyok mégis ideges?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése