Más karácsony

Tél szele száll odakint a téren,
sokan karácsonyoznak ott, az aluljáró végben.
Dideregve felezik a fél kiló kenyeret,
morzsaünnep ez nekik, felejtős a szeretet.

Bár gúnyájuk koldus, szívük még arany,
májuk viszont sárgul, s olykor megszólal a harang.
Nincs benned részvét, rájuk se gondolsz,
csak tömöd a fejed míg bele nem bolondulsz.

Eszed a bejglit, halászleves a bajszod,
S a jobbnál, jobb italokat egymás után hajtod.
Ki törődik vele, hogy más éppen éhen hal,
amikor a te szád megállás nélkül fal...?

S reggel felkelsz, a tükröbe bámulsz,
derékban, csipőben szerte-széjjel tágulsz.
Az edzőteremig vezető úton látod csak,
hogy mekkora érzéketlen paraszt vagy.

Látod a csecsemőt, a leányanya karján,
aki sír keservesen, éhesen és árván.
Hallod, ahogy kéri, csak egy százast adj neki,
amivel a romlott húst leöblítheti.

Tárcádba nyúlnál, de még is úgy vagy vele,
Piára fogja költeni, adjon neki a fene...
Tovább állsz, s már nem is izgat a dolog,
hónadalá veszed a '98-as Don Perignonod.

Hazafelé veszel egy doboz tüdőrákot,
s otthon a maradék sülthúst is bevágod.
Nagymuteréknál holnap folytatodik a zaba,
s megtömött libaként gurulsz megint haza.

De ha újra elbattyogsz az ezdőterembe,
ne csodálkozz ha utadat nem állja senki se.
Hagytad, hogy éhen haljon, még egy takarót se vittél...
Boldog karácsonyt, kösz, hogy segítettél!