Gyere fogd meg a kezem, majd vezetlek,
súgta a sötétség, vérfagyasztó hangja.
A füzek árnyai gúnyosan, rajtam nevettek,
lábamat éles tüske-bogáncs hasítja.
Nem látok semmit, csontjaim jégkemények,
erdőben történt, hideg volt és féltem.
Utamat nem őrizte más, csak az éjszaka,
lépteim nyomát keselyű nép követte,
érezték, meghalok. Hívta őket a vér szava,
s bele is kergettek a bagolyköpetbe.
Nem látok semmit, csontjaim jégkemények,
erdőben történt, hideg volt és féltem.
Gallyak szagattak, s hóvihar is támadt,
meztelen testemet sanyargatva érték,
"Elég, hagyjatok", az egész testem sápadt.
S eldőltem az árokpart mocsaras szélén.
Nem látok semmit, csontjaim jégkemények,erdőben történt, hideg volt és féltem.
Elüldöztél, azt mondtad nem kellek neked,
annyira fájt, hogy elindultam meghalni...
Most már hiába mondja, hogy szeretett,
a szívem szőttesét nem tudja megvarrni.
Nem láttam semmit, csontjaim megkövültek,
így történt halála egy szerelmes őrültnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése