Akkor is őt
Miért költözöl ismét elmémbe?
Miért nem hagysz végre nyugodnom?
Ezer kínt vállalnék helyébe,
ha ettől az egytől lehetne szabadulnom.
De minden nap után, jő az este,
ez a haszontalan álomszövő...
Remegve kelek, kétségbe esve,
hisz tudom vágyam hiába Ő.
S az a pár percnyi mámor,
amit e buborékvilág ad nekem,
nem szabadít meg a régi hibámtól,
hogy én akkor is őt szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése