Túl lányos

Bár nem mondta senki, én érzem,
hogy verseim lassan laposodnak...
Visszaolvasva remegve nézem,
a szavak egymás mellett szarakodnak.

Nem tetszik semmi, te sem
tetszel annyira, mert változom.
Fürkészve nézem, szó szerint lesem,
mikor múlik el az önutálatom.

Ki vagyok ábrándulva, s ez passzív,
a magyar nyelv nem igazán kedveli,
de az elhatározás bennem masszív,
úgy írok, ahogy nekem épp megteszi.